Nagyon szeretem a kommentelőket, akik kategorikus kijelentésekkel érkeznek:
Tudom, most ömlenek a vádak - azt mondják, igen, megsértődve, blogger! Ha-ha-ha... Hát, és így tovább, ahogy itt szeretnek.
De itt a dolog ...
Itt, uraim-elvtársak, csak egy rendkívül felületes személy beszélhet "bűncselekményekről". Nincs elég mélység, ezért mindenütt sértődik, és keresi, ha valaki nem ért egyet a véleményével.
A lényeg az, hogy nincs mit szétszórni ilyen kategorikus kijelentésekkel. Először is szentek, másodszor pedig nem mindenkire igazak.
Pokhlebkin, talán nem rossz. Őszintén szólva nem ápolom iránta a tiszteletet. Csalódott. Bosszant a sznob hozzáállása másokhoz, valamint a hazai gasztronómiai és kulináris szokásokhoz.
A nyugattal szembeni kegyeskedést azonban a nyugati konyha iránti rajongás sokak tudatalatti szintjén tartja.
Itt hozzáteszem: nem fogom támogatni azokat a szerzőket, akik mellkasban ütik magukat mellkascipővel, és azt kiabálják, hogy szükség van arra, hogy "csak a sajátját, anyanyelvét együk", és javában idegenben.
Nem követek pontosan egyetlen, még elismert hatóságot sem a gasztronómia területén, figyelmen kívül hagyva másokat. Mert a főzés egy hatalmas, érdekes réteg, amely ötvözi a kultúrát és a tudást. És nemcsak a mesterek alkotják, akiknek a neve mindenki ajkán van, hanem minden ember, aki legalább hetente egyszer elkészíti saját ételeit. Bárki a konyhájában elképesztő kulináris felfedezéseket tehet, kihagyhatja vagy figyelmen kívül hagyhatja őket - nos, ez olyan, mintha kirabolná magát.
A főzés témakörében sok -sok forrást olvasok és nézek. Ezen források között vannak hazai és külföldi források. Vannak ételbarátok blogjai, vannak szakácslapok. Vannak könyvek, amelyeket az egész világ olvas, vannak notebookok, nagymamák és anyák, amelyeket a hétköznapi felhasználók beolvasnak és feltöltenek. Hallgatom azoknak az idős embereknek a történeteit, akik egész életükben a tűzhely mellett álltak, és olyan fiatalok történeteit, akik most fedezik fel az ízléssel való játék készségének új aspektusait - például ugyanazt a molekuláris konyhát.
És őszintén ajánlom mindenkinek, hogy tegye ugyanezt, ne korlátozza látókörét egyetlen "tekintélyre". Mert az ilyen villogás megfoszt minket a legfontosabb dologtól - több száz más lehetőségtől az ízletes ételekhez.
Az íztelen ételek fő parancsolata: csinálj magadból bálványt, és ne tanulj meg valami újat
Minden jót és jó étvágyat!