Csirke tabaka - az egyik legnépszerűbb étel talán a szovjet időkben volt. Otthon, kávézókban és éttermekben egyaránt. És mindez azért, mert egy lágy és ízletes csaj megszerzése sokkal valóságosabb volt, mint ugyanaz a puha és lédús sült húsdarab (ha az intézmény a demokratikus kategóriába tartozott).
Az olcsó vendéglátóhelyek húsát eredetileg leggyakrabban "a fülkével együtt aprítva" szállították, amint akkor mondták.
A csirkék azonban "kékek" is voltak. Emlékszem egy anekdotára azokból az időkből:
Két csirke van a pulton, a miénk és egy lengyel. Az import dicsekedhet:
- Nézd, olyan kövér vagyok, rózsaszín és fehér, sima, és te? Kék és félelmetes!
Csirkénk válaszol neki:
- De természetes halált haltam!
Sokkal később jöttünk rá, hogy a kékes és durva madarak valójában alig finomabbak (a jelenlegi brojlercsirkék), majd mindenki gyengéd csirkékről álmodott... Finom csirkéket - különösen uborkákat - nem láttam még eladáson.
Nos, oké, vissza a dohánycsirkékhez. Mindenki már tudja, hogy tapaka. De miért voltak valahogy korábban puhák, valahol nem rágcsálták meg?
Hogy őszinte legyek, nem adtam nyomokat a gyűjteményből. Némának tűnt, még grúznak sem.
Sőt, még ilyen csirkét sem láttam - tejfölben sütve.
Zina nénihez mentem magyarázatért (már írtam róla, egész életemben a közétkeztetésben dolgoztam, nagyon ravasz, nagyon idős hölgy)
A magyarázat triviális volt:
- Valahol talán megtették. Valahol egyszerűen - megkenjük a sót borssal és egy serpenyőben. A hatóságoktól és attól függ, hogy hány ember volt. Emlékszem, hogy Jaltában dolgozott - ott csak sózunk és sütünk. Annyi nyaraló van a szezonban, hogy megeszik őket, minden nap sorok vannak. És ahol "a sajátjukért", ahol a közönség állandó, ott természetesen már rendesen csinálták.
Este a "lepényhalért" szánt csirkék laposak, vagyis felosztod őket, sodrófával elvered, só-borsot olajjal és fokhagymával, kevés citromlével összekeversz. vagy citromsav, nos, ha van - adjunk hozzá suneli komlót, tegyük egy serpenyőbe egy serpenyőbe -, hogy később terheléssel megnyomjuk, és hűtőszekrényben éjszaka.
Reggel pedig hámozzuk le a fokhagymát és kezdjük sütni. Az egyik oldalon a kéreghez, a másik oldalához a kéreghez, majd egy pohár vizet veszünk bele - egy vagy fél kanál só és reszelt fokhagyma keverékével -, és ezt a vizet egy serpenyőben. A melegítés közepes, pároljuk húsz percig a fedél alatt.
A készenlét előtt öt perccel levesszük a fedelet, növeljük a fűtést és az összes felesleget bepároljuk. Ezek után még a múmia is harapós lett!