Anyósomnál találtam egy 1939-es szovjet "Ízletes és egészséges ételeket tartalmazó könyvet". Azt mondta, hogy a Szovjetunióban szinte ez volt az egyetlen könyv, amelyben jó recepteket gyűjtöttek.
Úgy döntöttem, hogy mindenképpen főzök valamit az akkori receptek szerint. És mivel hamarosan érkezik Maslenitsa, úgy döntöttem, hogy tesztelem a palacsintákat. A csatornán már többször publikáltam a szokásos palacsinták receptjeit, ezért úgy döntöttem, hogy valami szokatlant főzök.
Az eredetiben ezt a receptet "Korai palacsintának" hívják, de amikor elolvastam, rájöttem, hogy sokkal érdekesebb, hogy egyáltalán nincs tojás. A végén elmondom a benyomásaimat ezekről a palacsintákról, és most térjünk át a főzésre.
Lépésről lépésre recept a palacsinta főzéséhez tojás nélkül
Lisztet, tejet, sót és cukrot küldök a tálba. Külön edényben negyed pohár vizet összekeverek citromsavval, és hozzáadom a tésztához. Keverjük simára.
A maradék vizet kikeverem szódával, és beleöntöm a tésztába, amikor minden készen áll a palacsinta sütéséhez, összekeverem. Ezeknek a palacsintáknak a tésztája meglehetősen sűrű, így hozzáadhat egy kis tejet vagy vizet.
Jól felforrósított serpenyőben 20-30 másodpercig sütök mindkét oldalon.
Sütés közben problémába ütköztem. A tészta nagyon gyorsan megköt a serpenyőben, és nehéz „elterjeszteni” egy nagy palacsintába. Így először egy spatulával próbáltam megkenni a tésztát, de aztán úgy döntöttem, hogy kis palacsintát sütök.
Fél adagot főztem, és kb. 15 palacsintával jöttem elő.
A palacsinta puha, de kissé „nehéz” ízű. Édes töltelékekkel próbáltam ki őket, és a görög joghurttal és mandarinlekvárral való kombináció tetszett a legjobban.
Jobban szeretem a vékony palacsintákat, amelyeket a feleségem készít. De a receptet a malacka bankomnak küldöm, elvégre kevés a tojás nélküli palacsinta.
Melyik palacsintát szereted a legjobban: vékony vagy sűrű?